Sziasztok. Nagyon bebetegesedtem, tehát úgy gondolta, hogy hozok most egy kis ízelítőt nektek, hogy mit is várjatok a következő fejezettől. Remélem tetszeni fog.
Sajnálom, de nagyon valószínű, hogy hétvégére nem készülök el ezzel a fejezettel, ugyanis napi 24 órából 26-ban az ágyat nyomom, szóval nem igazán van erőm írni. Nagyon sajnálom, remélem megértitek.
7.Brazíliaváros
Sajnálom, de nagyon valószínű, hogy hétvégére nem készülök el ezzel a fejezettel, ugyanis napi 24 órából 26-ban az ágyat nyomom, szóval nem igazán van erőm írni. Nagyon sajnálom, remélem megértitek.
7.Brazíliaváros
Percek múlva arra eszméltem fel, hogy az utolsó cseppet
is kiszívtam az állatból, mely már ernyedten hevert karjaim közt. Elengedtem az
állatot, majd felegyenesedtem, ugyanis bokor zörgése ütötte meg a fülemet. Azt
hittem, hogy egy újabb állat az, mivel nem hallottam a gondolatait, de
tévedtem.
Egy magas, sötét barna hajú férfi lépett ki a fák és
bokrok árnyéka közül. A hold árnyékot vetett rá, így még fenyegetőbbé téve őt. Léptei
pár méterre előttem elhaltak, és csak meredt rám, és én is rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése