Sziasztoooook!!!
Mit szólnátok egy kis izelítőhöz a negyedik fejezetből? :)
Ez a fejezet, igazán hosszú lesz, de megéri, ugyanis bővül egy szereplővel a stáblista, de csak mellékszereplőként, ugyanis e fejezet után többet nem szerepel.:)
A harci helyzet az, hogy most vizsgázok, felvételizek és egyéb problémák is közbejöhetnek, ami a blog lassulását, avagy indeiglenes leállását okozhatja....mindenesetre, nem zárom le, folytatom, ugyanis kötelességem megirni, már csak miattatok is Kedves olvasóim.
Így most hozok egy kis ízelítőt nektek..<3
A címe: Dead Heart
Remélem várjátok a fejit, amit szombaton rakok fel!! <3
Pusszy, Szyreenke.<3
4.Új döntés
Mit szólnátok egy kis izelítőhöz a negyedik fejezetből? :)
Ez a fejezet, igazán hosszú lesz, de megéri, ugyanis bővül egy szereplővel a stáblista, de csak mellékszereplőként, ugyanis e fejezet után többet nem szerepel.:)
A harci helyzet az, hogy most vizsgázok, felvételizek és egyéb problémák is közbejöhetnek, ami a blog lassulását, avagy indeiglenes leállását okozhatja....mindenesetre, nem zárom le, folytatom, ugyanis kötelességem megirni, már csak miattatok is Kedves olvasóim.
Így most hozok egy kis ízelítőt nektek..<3
A címe: Dead Heart
Remélem várjátok a fejit, amit szombaton rakok fel!! <3
Pusszy, Szyreenke.<3
4.Új döntés
-Mit akarsz Alice?!-morogtam, de pillantásra sem méltatva
felálltam és a szekrényemhez sétálva kinyitottam, kivettem belőle egy másik
táskát és a CD-ket kezdtem belepakolni.
-Edward, sajnálom, nem úgy értettem, kérlek maradj
itt.-hangja mintha 1000 kisegér sírna. Tudtam, hogy nem gondolta komolyan, de
mégis igaza volt.
-Alice, döntöttem, el megyek! Nem akarok tovább itt
maradni! Nem akarom látni a jövőjét! Nem akarok rá emlékezni! Látom, ahogy
szenved, és ez mind miattam van! Magányra van szükségem!-fordultam felé. Még
mindig az ajtóban állt, fejét lehajtva tartotta.
-Edward, nem mehetsz el!-suttogta, de hangjában érezhető
volt, hogy mint egy kis főnök, parancsol nekem. erre iszonyatos dühbe gurultam.
-Mi az, hogy nem mehetek el?! Hát akkor nézd csak, ahogy
kámforrá válok!-mondtam szarkasztikusan. Erre felkapta a fejét és szikrázó
szemekkel vizslatott.
-Nem fogsz elmenni!-üvöltötte teljesen kikelve magából.
-De!-üvöltöttem én is.
Nem tehettem róla, de elpattant
valami és egyszerűen kiugrottam a csukott ablakon válaszát meg sem várva. Földet
érésemkor még hallottam hangját amint egy „kérlek”-et motyog el, de nem tudott
érdekelni. Egyszerűen csak futottam. A házunknál elterülő erdőbe mentem.
Vadászni akartam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése